Főoldal
Népijáték
Lovas csoport
Ki a legény a gáton?
Utcai kosárlabda
Tisza-tavi rockfesztivál
Partnereink
Nemzetközi kapcsolatok
Pályázatok
Kiadványok
Képgalériák
Elérhetőségek
Linkek
Fórum
E-mail

 

 

 

 

 

 

 

 

 

www.nca.hu
A honlap a Nemzeti Civil Alapprogram támogatásával készült.

XVI. Nemzetközi Rockpódium Abádszalókon
Változó színvonal – Tehetséges fiatalok – Fülhallásnyi különbségek

Május első szombatjának délutánján az Abádszalóki Szabadtéri Színpadot ismét benépesítették a hosszabb meg rövidebb hajú, bőrnadrágos, farmeros, pólós fiatalok, akik a XVI. Nemzetközi Rockpódium rendezvényén léptek fel.

Nyolc együttes küldte el korábban a jelentkezési lapot, s ők egytől – egyig be is mutatták, hogy mit tudnak előcsalogatni hangszereikből. A közönség főleg az éppen ott zajló motoros találkozó résztvevőiből verbuválódott. Így aztán nemcsak a zeneszámok gurultak lefelé gyors egymásutánban, hanem a sörök is, a bőrszerkós motorosok torkán. Ennek ellenére belülről nem igazán ázott el senki, kívülről viszont annál inkább. Ugyanis a rendezvényt gyakran megzavarták, záporok, zivatarok, s emiatt a felhősödés nemcsak a fejünk fölött, hanem a szervezők homlokán is látszott.

De ez sem szegte kedvüket a fedett színpadon zenélő fiataloknak. Az erősítőkből üvöltöttek a gitárok, a dobosok, meg úgy püfölték zeneszerszámaikat, hogy talán még Tiszaderzsen is hallhatták az ütemeket. S miközben hallgattam őket, egyre csak az járt a fejemben, hogy az elmúlt évtizedekben mennyit változott a világ. Hisz míg korábban éppen a technika tette lehetővé, hogy a rockzene tömegméretekben árucikké válhasson, mára viszont épp a zene vált a technika rabjává.

Nem először vettem részt ugyanis a nemzetközi rockpódium zsűrijében s bizony sűrűn éreztem azt, hogy a fellépők számára nem is a produkció, hanem a hangerő a fontos.

Persze nem is nagyon lehet ezen csodálkozni, hisz manapság az amatőr zenekarok megalakulása szinte egy kaptafára megy. Mert mi történik? Az ember ugye megtanul úgy, ahogy gitározni, a haverja meg elég ügyesen klampíroz az otthoni szintetizátoron. Neki van egy ismerőse, aki meg viszonylag jól dobol. Összeállnak, s kiderül, hogy elég gyorsan sikerül az első három dal megírása. Nosza, akkor éljük hát ki a bennünk lévő hajlamokat, és csináljunk zenekart! Megalakulnak, gyakorolgatnak, hébe – hóba fellépnek, s a néhány tíz fős rajongótáboruk biztatására már kezdik el is hinni, hogy ők eszméletlenül jó zenészek. Csak sajnos ez nem így van.

Persze mindig akadnak üdítő kivételek is. Mint ahogy a mostani rock pódiumon is fellépett egy – két olyan zenekar, akiknek hallatán a zsűriben helyet foglaló Póka Egon, Németh Gábor, Himer Bertalan és Sebők György is felkapta a fejét. Mert ott volt például Kunhegyesről a B.O.R.G.I.A. együttes, melynek tagjai képzett zenészek, s ez a produkcióikban is érezhető volt. Tisztán szóltak a hangszereik, s összességében kellemes élményt nyújtottak. Az idén másodikok lettek, de az énekesük Karap Zoltán megkapta a legjobb énekes címet. A XVI. Nemzetközi Rock pódium első helyezettje a Szigethalomról érkező, és utolsóként fellépő rock – metált játszó Barbárok lett. Hát igen, így lesznek az utolsókból elsők. Ugyancsak a Barbárok két tagja, - Zachár István és Piricz István - kapta meg a találkozó legjobb szólógitárosa címet. A rock pódiumon harmadik a szintén kunhegyesi Mustela együttes, a zenekar tagja, Kiss Sándor, pedig a legjobb basszusgitáros lett. A találkozó legjobb dobosa címet a Karcagról érkező, instrumentális rockot játszó Sinful Passions együttes tagja, Kovács Kálmán kapta meg.

A találkozón fellépett még a Sárrétudvariból érkező S R B együttes, a karcagi Félúton zenekar, a heavy metált játszó kisújszállási Raging Storm, és a kunhegyesi FARS nevű formáció is.

A díjazottak értékes jutalmakkal gazdagodtak, hisz a hosszú hétvégi, és egy hetes üdülések mellett, az első helyezett 100 ezer forint értékű stúdióhasználatot nyert.

Összességében elmondhatjuk, hogy egy kellemes szombat délután részesei lehettek azok, akik május 3 – án ott voltak az abádszalóki Szabadtéri Színpad környékén. Már csak azért is mert hallhattak igazán jól, profi módon szóló, és mi tagadás csetlő – botló bandákat is. De így legalább karnyújtásnyira, vagy sokkal inkább fülhallásnyira is érzékelhették a különbségeket. Ennek ellenére, vagy éppen ezért mégis azt mondom, hogy szükség van az ilyen találkozókra, megmérettetésekre, mert így legalább biztosak lehetünk abban, hogy a tehetségek nem kallódnak el. Mert minden művészetnek az a halála, ha nincs bemutatkozási lehetősége.

Elismerés ezért a szervezőknek, - közöttük Kiss Andrásnak, a Tisza tó Régió Ifjúságáért Egyesület elnökének – akik jóval ritkábban kerülnek reflektorfénybe, mint a fellépő zenekarok.

Pedig olykor ők is megérdemelnék.

Forrás: Héthatár c. havilap

Nagy Tibor
zsűritag

PANKK

nka.hu

 

További képek a rendezvényről

Fotók: Sáfár Lászlóné


5241 Abádszalók, Mikszáth út 3.
www.nepijatek.hu, info@nepijatek.hu
© www.nepijatek.hu Minden jog fenntartva!